2013. február 8., péntek

7. rész: Büfés jelenet

Tanya*
Bementem a terembe, és ahogy leültem, Zayn szólt a hátam mögött.
-Mi van Tanya, szorulásod volt? - kérdezte nevetve. Pont kézre esett, ezért a jobbal kezemmel hátra ütöttem, így rá tudtam csapni Zayn karjára.
-Persze, az volt... - mondtam nevetve.
-És mi jót beszélgettél Harryvel?
-Miért gondolod azt, hogy vele beszélgettem?
-Tanya... Nekem akarsz hazudni?
-Zayn... Én nem akarok neked hazudni, de ez egyáltalán nem tartozik rád.
-Na jól van! Ebből sértődés lesz! - mondta durcásan. Már válaszolni akartam neki ,de a tanár szólalt meg hamarabb. Szerencsére nem nekünk szólt.
-Mindjárt csöngetnek, szóval felírom a táblára a házit, és utána mehetnek.

Mindenki szempillantás alatt hagyta el a tantermet, kivételesen nem én mentem ki utoljára. Ahogy kiléptem, nekimentem valakinek.
-Jaj bocsi, nem láttalak... - bár utána se láttam, hogy kinek mentem neki.
-Tegnap megpofozol, ma meg nekem jössz... A következő az lesz, hogy lelöksz a lépcsőn? - kérdezte nevetve Harry.
-Bocsi, tényleg nem láttalak.
-Semmi baj.
-Hé Harry, gyere már! Olyat mondok, becsinálsz! - szólt neki Zayn a folyosó végéről.
-Megyek, de következő szünetben beszéljünk már. Szia - és ezzel elment. Néztem nagy alakját, ahogy elmegy, amíg Eleanor és Danielle rám nem ijesztettek.
-Nézd Danielle, ott megy Tanya pasija...
-Igen látom. Vajon hova megy? Megint kiszívta Tanya nyakát, és elment?
Úgy viselkedtek, mint két idióta...
-Csajok! 2 kérdés. Jól vagytok? És miről beszéltek?
-Nem vetted észre?
-Mit nem vettem észre? Mi van? - Danielle megfogta a karom, behúzott a női mosdóba, és a tükör elé állított.
-Mit látsz? - kérdezte.
-Mit kéne? - arrébb seperte a nyakamról a hajam, és akkor láttam meg, hogy miről is beszéltek. Egy elég nagy lilás folt díszelgett a nyakamon.
-Te jó isten.... - mondtam ledöbbenve.
-Lebuktatok! - örvendezett Eleanor.
-Ezt eddig mi a francért vettem észre?!
-Mert vaksi vagy. A lényeg, hogy mi észrevettük, és összeállt a kép.
-Miről?
-Hogy tegnap miért voltál olyan fura, és kivel beszéltél a fürdőben! Mrs. Styles... - mondták vigyorogva.
-Ne hívjatok így! És... hogy jöttetek rá?
-Oké, mondom. Nem engedtél be a fürdőbe, beszéltél valakihez, de letagadtad, Liam mondta, hogy Harry tegnap éjszaka ment vissza, kettesben beszélgettek, és az a szép folt a nyakadon. Soroljam még?
-Nem kell. De...
-Ne is próbáld tagadni Tanya! Tiszta cukik vagytok együtt! - áradozott Eleanor.
-De nem is vagyunk együtt!
-Még nem, de nem adok 2, azaz 2 napot, és járni fogtok! - mondta Danielle, mintha belelátna a jövőbe.
-Jó, elég! Ezt a dolgot bízzátok rám! Kérlek titeket, ne híreszteljétek el senkinek!
-Úgy ismersz, mint aki elpletykálja? - kérdezte Danielle.
-Jó, igaz. De akkor is! Ez hagy maradjon már a mi ügyünk! - kimentem a mosdóból, le a lépcsőn. Nem feltűnően, de megkerestem Harryt. A büfé előtt beszélgetett Niallel.
-Sziasztok srácok! - nem zavart, hogy miről beszélnek, odamentem hozzájuk. Próbáltam leplezni azt, hogy mennyire ideges vagyok, de nem nagyon jött össze...
-Szia szépség! Valami gond van? - kérdezte Harry.
-Niall ,egy másodpercet beszélhetnék Harryvel?
-Persze, úgyis kaját akartam venni, beszéljetek csak.
-Köszi - Niall beállt a sorba, én pedig félre húztam Harryt. Majdnem felrobbantam.
-Na mesélj, mi a baj? - kérdezte kíváncsian.
-Ez! - mutattam neki a lila foltot. Még Harry is elcsodálkozott, nagyra nyílt szemmel nézte a nyakam.
-De ügyes voltam! - mondta büszkén. Válaszul belebokszoltam a vállába.
-Egyáltalán nem voltál ügyes! El és Dani is látta, ami azt jelenti, hogy bárki észre veheti! Az egész kóceráj rajtam fog röhögni, és ujjal fog rám mutogatni! Kösz szépen!
-Mit köszönsz? Ha jól tudom, nem nagyon ellenkeztél! Ez a te hibád is! Ha szóltál volna, hogy ne csináljam, abbahagytam volna!
-Dehogy hagytad volna abba! Amikor rám mászol, mindig kérem, sőt néha könyörgök azért, hogy hagyd abba! És abbahagyod? Nem!
-Jó. Ha ennyire zavar, és visszautasítod a közeledésemet, akkor hagyom az egészet!
-Ez közeledés?! Ne nevettess már! Akaratom ellenére mászol rám! Én... én nem akarom, hogy legyen köztünk bármi is! - ami nem igaz. Egyáltalán nem igaz amit mondtam, de abban a pillanatban így éreztem. Az egész iskola tőlünk csengett.
-Végre döntsd már el!
-Mégis mit?!
-Hogy mit akarsz! Egyik pillanatban ilyen vagy, a másik pillanatban, meg már olyan vagy! Ne vegyél hülyére! Szerinted miért mászok rád?! Mert azt hittem eddig, hogy érzel irántam valamit! - itt lejjebb vette a hangerőt - De látom tévedtem...
Nem nagyon tudtam erre mit mondani.
-Viszont én tudom, hogy mit érzek irántad. Tetszel nekem Tanya, de már mindegy. Tudod mit? Felejtsd el, hogy valaha is közeledtem feléd! Vedd úgy, hogy nem csináltam semmit! Én kérek elnézést... Szia.

2013. február 6., szerda

6. rész: Harry, a szerencsétlen

Tanya*
Nem tudtam, hogy mire számítsak, Harry mivel kapcsolatban akar velem beszélni. Gondoltam rákérdezek.
'És miről szeretnél velem beszélni?'
Összegyűrtem a papírt, és odadobtam Harrynek, csakhogy fejen találta. Hazza hirtelen felkapta a fejét, szétnézett, és mikor megtalálta a papírt kapkodva nyúlt utána, hogy a tanár észre ne vegye. Megúszta volna, ha nem borult volna oldalra. Nagy pukkanás, és egy barna hajú srácot látunk a földön. A másodperc töredéke alatt ült vissza a székére, én pedig már fulladoztam, ahogy visszatartottam a nevetést. Senki sem mert hangosan röhögni, az egész osztálynak vörös volt a feje, ahogy visszafogta magát.
-Mondja Mr. Styles. Maga mit csinál? - kérdezte a tanár, mert pont látta, ahogy Harry visszaült. Na és itt szakadt el a cérna, az egész osztály röhögésbe tört ki, beleértve Harryt is és engem is.
-Én mit csinálok? Semmit! Miért, mit látott? - kérdezte lazán.
-Kicsit több tisztelettel, ha kérhetném... Szóval, mi volt ez a szép tornagyakorlat? - és itt újra röhögött mindenki.
-Öm... Csak leesett a tollam, és azt vettem fel.
-És azt kellett ilyen vetődéssel felvenni...
-Így jött össze.
-A kecses balettmozdulatait kérem testnevelés órára tartogassa, ez matekóra, itt nincs szükség ilyenekre.
-Elnézést - mondta vigyorogva.
-Na jó, figyelmet kérek, folytassuk tovább, és kérem ne foglalkozzanak Mr. Styles produkcióival! - Mrs. Ryan kézbe vette a krétáját és írni kezdett a táblára.
Harry felém fordult, és megdobott a galacsinnal, de szerencsémre kitértem az útjából. Kuncogva vettem fel a földről, és elolvastam.
'Várjál kislány, ezt még visszakapod! ;D x'
Vigyorogtam, mint egy idióta, és visszaírtam.
'Ugyan, mégis mit? Arról én nem tehetek, hogy szerencsétlen vagy!'
Visszadobtam, de ismét nem Harry kezébe ment, hanem előtte repült el. Igyekezett kapálózva elkapni,  ami nem sikerült, de a padot felborította.
Visszaült a székre, és mintha mi sem történt volna, ölbe tett kézzel ült, és nézte a táblát.
A tanár riadtan fordult felé.
-Mr. Styles! Mit csinál már megint?! Ha épp nem maga, akkor az asztala fekszik a földön?
-Megcsúszott - mondta higgadtan.
-És akkor már fel is borul? Nem tudom, hogy ma mi van magával, de ha még egyszer megzavarja az órámat, az igazgatónál köt ki!
-De Mrs. Ryan, én nem zavarok senkit!
-Akkor eltereli a többiek figyelmét! inkább figyeljen ide! Ezek után nem is csodálkozok, ha nem érti az anyagot, folyamatosan mással foglalkozik! Állítsa fel a padot, és viselkedjen! - mondta idegesen. Harry felállította a padot, felvette a papírt, és elolvasta. Rám vigyorgott, majd halkan mondott nekem valamit.
-Csak csöngessenek ki! Várjál csak! - mondta vigyorogva. Felhúztam a szemöldökömet, és vigyorogtam.
-Rendben Mr. Styles, fogja meg a motyóját, és menjen ki!
-De tanárnő, most mit csináltam?!
-Ne vonja el Ms. Alexander figyelmét!
-Nem is neki mondtam!
-Akkor kinek? Magában beszél? Ciki...
-De nem is csak én beszélek!
-De én csak magát hallom! Nem mondom még egyszer! Szedje össze a cuccát, és menjen ki! - kiabált Mrs. Ryan.
-Bezzeg a többiek beszélhetnek - dörmögte Harry, miközben összeszedte a cuccát. Nagy hanggal távozott a teremből, becsapva maga után az ajtót.
Rosszul éreztem magam. Furdalt a lelkiismeret, hogy miattam küldték ki Harryt. Azután, hogy Hazza kiment, Mrs. Rayn folytatta a táblára írást. Felálltam, és odamentem hozzá.
-Elnézést tanárnő, kimehetek a mosdóba?
-Igen, menjen.
Kimentem. Persze nem a wc-re akartam menni, hanem Harryhez bocsánatot kérni. A folyosón ült, a falnak dőlve.
-Szia Harry - mentem oda hozzá lehajtott fejjel.
-Szia baby! Hát már 1 percet se bírsz ki nélkülem? - kérdezte nevetve, amikor meglátott.
-Nem azért jöttem... Hanem szeretnék bocsánatot kérni.
-Mégis miért? - kérdezte meglepődve.
-Amiért kiküldtek óráról... Nem akartam, hogy miattam csesszenek le... Bocsi - mondtam lehajtott fejjel.
-Jaj Tanya, ez nem a te hibád! - mondta nevetve, és felállt a földről.
-De ha én nem dobom hülyén a papírt, nincsen ez... Ne haragudj.
-Ne hülyéskedj már! Egyáltalán nem haragszok! - mondta mosolyogva, közelebb lépett hozzám, megfogta a kezem, és egy pici puszit adott rá.
-Biztos, hogy nem haragszol? Csak olyan izé, hogy miattam kaptál ki... - mondtam bűnbánóan.
-De nem miattad kaptam! - mondta nevetve. Ujjaival felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen - És ha én azt mondom, hogy nem haragszok, akkor az úgy is van! - mondta halkan, mosolyogva. Hirtelen jött az ötlet, nem tudtam megállni ,hogy nem öleljem meg. Először meglepődött, majd ő is megölelt. Fejemet mellkasába fúrtam, és beszippantottam bódító illatát. Nagyszerű érzés volt. Nem volt semmi baj, nem kellett semmitől félnem, de Harry ölelése védelmet sugallt, és biztonságban éreztem magam a karjai közt. Ott álltunk pár percig csöndben.
-Viszont most menj vissza, mert a végén te is kapni fogsz - mondta nevetve, miután elengedett, és adott az arcomra egy puszit. Rámosolyogtam Harryre, és visszamentem a tanterembe.

2013. február 3., vasárnap

5. rész: Üzengetés

Tanya*
Nagy nehezen végre Eleanor és Danielle is elaludt, próbáltam halkan kimenni a fürdőbe. Persze, hogy nem sikerült, mert Elnek pont az ágy elé kellett letenni a cipőjét.. Rakétaként csapódtam a falnak, ami szerencsémre felfogta az esésemet. Azt hittem, hogy felkelnek mindketten, de nem így lett. Kinyitottam a fürdő ajtaját, és besurrantam. Felkapcsoltam a villanyt, Harry hirtelen a szeméhez kapott, és felszisszent.
-Azt hittem már, hogy elaludtál te is... -mondta szemrehányóan.
-Nem, nem aludtam el. Viszont most már kimehetsz, mindketten alszanak.
-De én még szeretnék maradni -mondta perverz mosolyával.
-Ha nem mész ki, kilöklek!
-Na, hajrá!
Harry ölbe tett kézzel állt, én a háta mögé mentem, és elkezdtem tolni, de mintha egy hegyet akartam volna arrébb tolni...
-Ne nevess... -mondtam lekezelően, miután már feladtam, hogy megmozdítsam Harryt. Felém fordult, és megfogta a karom.
-Gyúrjál még egy kicsit édes -mondta nevetve.
-Én nem fogok gyúrni, viszont te most azonnal el fogsz húzni innen!
-Elég nehéz téged követni...
-Ezt most mire mondod?
-Egyik pillanatban olvadozol a karjaimban, másik pillanatban meg már azt várod, hogy elmenjek. Sebaj, tetszik. Viszont, ha gondolod, folytathatnánk ott, ahol abbahagytuk!
-Nem, nem folytatunk semmit!
-Tanya, te kihez beszélsz? -kérdezte az ajtó mögül Danielle. Még az ütő is megállt bennem.
-Én? Kivel beszélnék? M-mit hallottál?
-Hogy Harry....vel beszélsz? -kérdezte fura hangnemben.
-Harryvel... hogy beszélnék vele? Nincs is itt! És amúgy is, te nem alszol?
-Mint ahogy hallod, nem. Na mindegy, holnap megbeszéljük, most inkább visszafekszek... Bármit is csinálsz, légyszíves halkabban.
Sose voltam még ennél cikisebb helyzetben. Éreztem, ahogy elvörösödök.
-Kösz szépen Harry! Danielle most biztos idiótának tart! -válasz helyett csak elkezdett kuncogni -Harry kérlek szépen, menj el!
-Danielle...?
-Mi van vele?
-Fent van, nem? -kérdezte Harry a fejét fogva.
-Tényleg... -kimentem a fürdőből ,és hallgatóztam. Egy kis idő múlva visszamentem.- Szerintem alszanak -súgtam Harrynek. Lassan és lehetőleg halkan próbáltam kinyitni a bejárati ajtót.
-Jó éjt édes -Harry adott az arcomra egy puszit, és elsétált.
-Szia... -köszöntem lehajtott fejjel. Azon kattogott az agyam, amit Harry mondott. Én sem értettem magamat ezen a téren. Egyszer hagyom, hogy csókolgasson, csináljon azt amit akar, máskor meg azt kívánom, hogy bárcsak eltűnne. El kellene már gondolkoznom ezen...

Harry*
Sikerült úgy átjutnom az épületen, hogy egy nevelő se vegyen észre. A szoba előtt álltam, és kerestem a kulcsomat. Alig 10 percembe tellett a sötét miatt, de végül megtaláltam. Kinyitottam az ajtót, amíg bele nem ütközött valakibe. Beléptem, és megláttam Zayn, ahogy fogta a fejét.
-A francba a hülye ajtóval! -mondta hangosan.
-Lefejelted...?
-Le, mivel rám nyitottad! Egyébként is, miért most jössz? Ott voltál, ahol gondolom? -kérdezte vigyorogva.
-Ott bizony! -mondtam büszkén.
-Tanya beengedett? De én azt hittem, hogy kerül téged!
-Viszont most megadta magát. Tiszta kezesbárány volt, ameddig El meg Dani meg nem jöttek.
-Lebuktatok?
-Kicsi kellett, de végül nem. Elbújtam a fürdőszobába, amíg el nem aludtak. Aztán bejött Tanya, és próbált onnan 'kiszedni'. De akkor már úgy viselkedett, mint eddig... Rideg volt, és elutasító...
-Hallod, ez a csaj nem tudja, hogy mit akar...
-Még nem. De segítek én neki, hogy rájöjjön végre, hogy mit szeretne.
-Sok siker haver -mondta nevetve, és visszament aludni.

Tanya*
-Hé Tanya, most már jó lenne felkelni! Mindjárt 8, el fogsz késni! -ébresztett Eleanor.
-Mennyi az idő? -kérdeztem álmosan.
-10 perc múlva 8 -válaszolt Danielle. Egyből kipattantam az ágyból, beszáguldoztam a fürdőbe, rendbe tettem magam, magamhoz vettem a táskámat, és elindultunk a gimibe.

Ahogy leültem a helyemre, már be is csöngettek. Én az ablak felőli padsor 4. padjában ültem. Előttem Niall, mögöttem Zayn, a középső padsorban az én padom mellett Eleanor, Danielle mögötte, El előtt Harry, Danielle mögött Liam ült. Valahogy így nézett ki az ülésrend matekon.
Bejött Mrs. Ryan, mindenki felállt, és köszönt.
-Jó reggelt! Üljenek le, és kezdjük a házi feladattal!
-A francba! -tegnap annyira elvoltam ezzel a Harrys üggyel, hogy semmiből sem csináltam házit...
-Valami baj van Ms. Alexander?
-Elnézést tanárnő, de nem csináltam házi feladatot... -mondtam lehajtott fejjel.
-Ahha. Remélem tudja, hogy mit kap az, aki nem csinálja meg! -és már nyúlt is a napló felé, hogy beírjon egy egyest.
-De tanárnő! Ne írjon már be neki egyest! Most az egyszer nem csinált házit! -szólalt fel Harry. Elég fura arckifejezést vághattam, mert nem nagyon számítottam erre.
-Mr. Styles, kérem ebbe ne szóljon bele! Ha másnak beírom, neki miért ne írnám?
-Ő az osztály legjobb tanulója, most az egyszer nem csinálta meg, és máris beírja? Ne rontson már a jegyén az az egyes... -látszott Mrs. Raynen, hogy elgondolkozik Harry szavain.
-Na jó Ms. Alexander, most az egyszer nem írom be, de következő órára csinálja meg!
-Köszönöm szépen tanárnő... -mondtam halkan. Elővette mindenki a füzetét, és írni kezdte azt, amit a tanár felírt a táblára. Én is ezt tettem, amíg nem repült az asztalomra egy papírgalacsin. Mivel az írással voltam elfoglalva, nem láttam, hogy kitől jött, kíváncsian néztem meg, amikor a tanár nem figyelt.
'Szívesen! Ugye tudod, hogy jössz nekem egyel virágszál! xx'
Nem volt név, de az írásról felismertem, hogy Harrytől jött. Visszaírtam.
'Köszi, de én nem mondtam, hogy segíts!'
Összegyűrtem, és visszadobtam a feladónak. Néztem, ahogy Harry kihajtogatja, és megnézi, majd visszaír.
Kis idő múlva újra nálam volt a papír.
'Igaz, nem kérted, hogy segítsek, de mégse szóltál közbe! Óra után beszélni akarok veled, légyszíves hallgass meg! xx'

2013. február 2., szombat

Blogos csoport!


Aki szeretne csatlakozni, tegye meg! Az összes blogomról lesznek infók, és a problémád van a Blogspottal kapcsolatban, akkor nyugodtan felteheted a kérdésedet!

http://www.facebook.com/groups/448173021923412/