2013. február 8., péntek

7. rész: Büfés jelenet

Tanya*
Bementem a terembe, és ahogy leültem, Zayn szólt a hátam mögött.
-Mi van Tanya, szorulásod volt? - kérdezte nevetve. Pont kézre esett, ezért a jobbal kezemmel hátra ütöttem, így rá tudtam csapni Zayn karjára.
-Persze, az volt... - mondtam nevetve.
-És mi jót beszélgettél Harryvel?
-Miért gondolod azt, hogy vele beszélgettem?
-Tanya... Nekem akarsz hazudni?
-Zayn... Én nem akarok neked hazudni, de ez egyáltalán nem tartozik rád.
-Na jól van! Ebből sértődés lesz! - mondta durcásan. Már válaszolni akartam neki ,de a tanár szólalt meg hamarabb. Szerencsére nem nekünk szólt.
-Mindjárt csöngetnek, szóval felírom a táblára a házit, és utána mehetnek.

Mindenki szempillantás alatt hagyta el a tantermet, kivételesen nem én mentem ki utoljára. Ahogy kiléptem, nekimentem valakinek.
-Jaj bocsi, nem láttalak... - bár utána se láttam, hogy kinek mentem neki.
-Tegnap megpofozol, ma meg nekem jössz... A következő az lesz, hogy lelöksz a lépcsőn? - kérdezte nevetve Harry.
-Bocsi, tényleg nem láttalak.
-Semmi baj.
-Hé Harry, gyere már! Olyat mondok, becsinálsz! - szólt neki Zayn a folyosó végéről.
-Megyek, de következő szünetben beszéljünk már. Szia - és ezzel elment. Néztem nagy alakját, ahogy elmegy, amíg Eleanor és Danielle rám nem ijesztettek.
-Nézd Danielle, ott megy Tanya pasija...
-Igen látom. Vajon hova megy? Megint kiszívta Tanya nyakát, és elment?
Úgy viselkedtek, mint két idióta...
-Csajok! 2 kérdés. Jól vagytok? És miről beszéltek?
-Nem vetted észre?
-Mit nem vettem észre? Mi van? - Danielle megfogta a karom, behúzott a női mosdóba, és a tükör elé állított.
-Mit látsz? - kérdezte.
-Mit kéne? - arrébb seperte a nyakamról a hajam, és akkor láttam meg, hogy miről is beszéltek. Egy elég nagy lilás folt díszelgett a nyakamon.
-Te jó isten.... - mondtam ledöbbenve.
-Lebuktatok! - örvendezett Eleanor.
-Ezt eddig mi a francért vettem észre?!
-Mert vaksi vagy. A lényeg, hogy mi észrevettük, és összeállt a kép.
-Miről?
-Hogy tegnap miért voltál olyan fura, és kivel beszéltél a fürdőben! Mrs. Styles... - mondták vigyorogva.
-Ne hívjatok így! És... hogy jöttetek rá?
-Oké, mondom. Nem engedtél be a fürdőbe, beszéltél valakihez, de letagadtad, Liam mondta, hogy Harry tegnap éjszaka ment vissza, kettesben beszélgettek, és az a szép folt a nyakadon. Soroljam még?
-Nem kell. De...
-Ne is próbáld tagadni Tanya! Tiszta cukik vagytok együtt! - áradozott Eleanor.
-De nem is vagyunk együtt!
-Még nem, de nem adok 2, azaz 2 napot, és járni fogtok! - mondta Danielle, mintha belelátna a jövőbe.
-Jó, elég! Ezt a dolgot bízzátok rám! Kérlek titeket, ne híreszteljétek el senkinek!
-Úgy ismersz, mint aki elpletykálja? - kérdezte Danielle.
-Jó, igaz. De akkor is! Ez hagy maradjon már a mi ügyünk! - kimentem a mosdóból, le a lépcsőn. Nem feltűnően, de megkerestem Harryt. A büfé előtt beszélgetett Niallel.
-Sziasztok srácok! - nem zavart, hogy miről beszélnek, odamentem hozzájuk. Próbáltam leplezni azt, hogy mennyire ideges vagyok, de nem nagyon jött össze...
-Szia szépség! Valami gond van? - kérdezte Harry.
-Niall ,egy másodpercet beszélhetnék Harryvel?
-Persze, úgyis kaját akartam venni, beszéljetek csak.
-Köszi - Niall beállt a sorba, én pedig félre húztam Harryt. Majdnem felrobbantam.
-Na mesélj, mi a baj? - kérdezte kíváncsian.
-Ez! - mutattam neki a lila foltot. Még Harry is elcsodálkozott, nagyra nyílt szemmel nézte a nyakam.
-De ügyes voltam! - mondta büszkén. Válaszul belebokszoltam a vállába.
-Egyáltalán nem voltál ügyes! El és Dani is látta, ami azt jelenti, hogy bárki észre veheti! Az egész kóceráj rajtam fog röhögni, és ujjal fog rám mutogatni! Kösz szépen!
-Mit köszönsz? Ha jól tudom, nem nagyon ellenkeztél! Ez a te hibád is! Ha szóltál volna, hogy ne csináljam, abbahagytam volna!
-Dehogy hagytad volna abba! Amikor rám mászol, mindig kérem, sőt néha könyörgök azért, hogy hagyd abba! És abbahagyod? Nem!
-Jó. Ha ennyire zavar, és visszautasítod a közeledésemet, akkor hagyom az egészet!
-Ez közeledés?! Ne nevettess már! Akaratom ellenére mászol rám! Én... én nem akarom, hogy legyen köztünk bármi is! - ami nem igaz. Egyáltalán nem igaz amit mondtam, de abban a pillanatban így éreztem. Az egész iskola tőlünk csengett.
-Végre döntsd már el!
-Mégis mit?!
-Hogy mit akarsz! Egyik pillanatban ilyen vagy, a másik pillanatban, meg már olyan vagy! Ne vegyél hülyére! Szerinted miért mászok rád?! Mert azt hittem eddig, hogy érzel irántam valamit! - itt lejjebb vette a hangerőt - De látom tévedtem...
Nem nagyon tudtam erre mit mondani.
-Viszont én tudom, hogy mit érzek irántad. Tetszel nekem Tanya, de már mindegy. Tudod mit? Felejtsd el, hogy valaha is közeledtem feléd! Vedd úgy, hogy nem csináltam semmit! Én kérek elnézést... Szia.

2013. február 6., szerda

6. rész: Harry, a szerencsétlen

Tanya*
Nem tudtam, hogy mire számítsak, Harry mivel kapcsolatban akar velem beszélni. Gondoltam rákérdezek.
'És miről szeretnél velem beszélni?'
Összegyűrtem a papírt, és odadobtam Harrynek, csakhogy fejen találta. Hazza hirtelen felkapta a fejét, szétnézett, és mikor megtalálta a papírt kapkodva nyúlt utána, hogy a tanár észre ne vegye. Megúszta volna, ha nem borult volna oldalra. Nagy pukkanás, és egy barna hajú srácot látunk a földön. A másodperc töredéke alatt ült vissza a székére, én pedig már fulladoztam, ahogy visszatartottam a nevetést. Senki sem mert hangosan röhögni, az egész osztálynak vörös volt a feje, ahogy visszafogta magát.
-Mondja Mr. Styles. Maga mit csinál? - kérdezte a tanár, mert pont látta, ahogy Harry visszaült. Na és itt szakadt el a cérna, az egész osztály röhögésbe tört ki, beleértve Harryt is és engem is.
-Én mit csinálok? Semmit! Miért, mit látott? - kérdezte lazán.
-Kicsit több tisztelettel, ha kérhetném... Szóval, mi volt ez a szép tornagyakorlat? - és itt újra röhögött mindenki.
-Öm... Csak leesett a tollam, és azt vettem fel.
-És azt kellett ilyen vetődéssel felvenni...
-Így jött össze.
-A kecses balettmozdulatait kérem testnevelés órára tartogassa, ez matekóra, itt nincs szükség ilyenekre.
-Elnézést - mondta vigyorogva.
-Na jó, figyelmet kérek, folytassuk tovább, és kérem ne foglalkozzanak Mr. Styles produkcióival! - Mrs. Ryan kézbe vette a krétáját és írni kezdett a táblára.
Harry felém fordult, és megdobott a galacsinnal, de szerencsémre kitértem az útjából. Kuncogva vettem fel a földről, és elolvastam.
'Várjál kislány, ezt még visszakapod! ;D x'
Vigyorogtam, mint egy idióta, és visszaírtam.
'Ugyan, mégis mit? Arról én nem tehetek, hogy szerencsétlen vagy!'
Visszadobtam, de ismét nem Harry kezébe ment, hanem előtte repült el. Igyekezett kapálózva elkapni,  ami nem sikerült, de a padot felborította.
Visszaült a székre, és mintha mi sem történt volna, ölbe tett kézzel ült, és nézte a táblát.
A tanár riadtan fordult felé.
-Mr. Styles! Mit csinál már megint?! Ha épp nem maga, akkor az asztala fekszik a földön?
-Megcsúszott - mondta higgadtan.
-És akkor már fel is borul? Nem tudom, hogy ma mi van magával, de ha még egyszer megzavarja az órámat, az igazgatónál köt ki!
-De Mrs. Ryan, én nem zavarok senkit!
-Akkor eltereli a többiek figyelmét! inkább figyeljen ide! Ezek után nem is csodálkozok, ha nem érti az anyagot, folyamatosan mással foglalkozik! Állítsa fel a padot, és viselkedjen! - mondta idegesen. Harry felállította a padot, felvette a papírt, és elolvasta. Rám vigyorgott, majd halkan mondott nekem valamit.
-Csak csöngessenek ki! Várjál csak! - mondta vigyorogva. Felhúztam a szemöldökömet, és vigyorogtam.
-Rendben Mr. Styles, fogja meg a motyóját, és menjen ki!
-De tanárnő, most mit csináltam?!
-Ne vonja el Ms. Alexander figyelmét!
-Nem is neki mondtam!
-Akkor kinek? Magában beszél? Ciki...
-De nem is csak én beszélek!
-De én csak magát hallom! Nem mondom még egyszer! Szedje össze a cuccát, és menjen ki! - kiabált Mrs. Ryan.
-Bezzeg a többiek beszélhetnek - dörmögte Harry, miközben összeszedte a cuccát. Nagy hanggal távozott a teremből, becsapva maga után az ajtót.
Rosszul éreztem magam. Furdalt a lelkiismeret, hogy miattam küldték ki Harryt. Azután, hogy Hazza kiment, Mrs. Rayn folytatta a táblára írást. Felálltam, és odamentem hozzá.
-Elnézést tanárnő, kimehetek a mosdóba?
-Igen, menjen.
Kimentem. Persze nem a wc-re akartam menni, hanem Harryhez bocsánatot kérni. A folyosón ült, a falnak dőlve.
-Szia Harry - mentem oda hozzá lehajtott fejjel.
-Szia baby! Hát már 1 percet se bírsz ki nélkülem? - kérdezte nevetve, amikor meglátott.
-Nem azért jöttem... Hanem szeretnék bocsánatot kérni.
-Mégis miért? - kérdezte meglepődve.
-Amiért kiküldtek óráról... Nem akartam, hogy miattam csesszenek le... Bocsi - mondtam lehajtott fejjel.
-Jaj Tanya, ez nem a te hibád! - mondta nevetve, és felállt a földről.
-De ha én nem dobom hülyén a papírt, nincsen ez... Ne haragudj.
-Ne hülyéskedj már! Egyáltalán nem haragszok! - mondta mosolyogva, közelebb lépett hozzám, megfogta a kezem, és egy pici puszit adott rá.
-Biztos, hogy nem haragszol? Csak olyan izé, hogy miattam kaptál ki... - mondtam bűnbánóan.
-De nem miattad kaptam! - mondta nevetve. Ujjaival felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen - És ha én azt mondom, hogy nem haragszok, akkor az úgy is van! - mondta halkan, mosolyogva. Hirtelen jött az ötlet, nem tudtam megállni ,hogy nem öleljem meg. Először meglepődött, majd ő is megölelt. Fejemet mellkasába fúrtam, és beszippantottam bódító illatát. Nagyszerű érzés volt. Nem volt semmi baj, nem kellett semmitől félnem, de Harry ölelése védelmet sugallt, és biztonságban éreztem magam a karjai közt. Ott álltunk pár percig csöndben.
-Viszont most menj vissza, mert a végén te is kapni fogsz - mondta nevetve, miután elengedett, és adott az arcomra egy puszit. Rámosolyogtam Harryre, és visszamentem a tanterembe.

2013. február 3., vasárnap

5. rész: Üzengetés

Tanya*
Nagy nehezen végre Eleanor és Danielle is elaludt, próbáltam halkan kimenni a fürdőbe. Persze, hogy nem sikerült, mert Elnek pont az ágy elé kellett letenni a cipőjét.. Rakétaként csapódtam a falnak, ami szerencsémre felfogta az esésemet. Azt hittem, hogy felkelnek mindketten, de nem így lett. Kinyitottam a fürdő ajtaját, és besurrantam. Felkapcsoltam a villanyt, Harry hirtelen a szeméhez kapott, és felszisszent.
-Azt hittem már, hogy elaludtál te is... -mondta szemrehányóan.
-Nem, nem aludtam el. Viszont most már kimehetsz, mindketten alszanak.
-De én még szeretnék maradni -mondta perverz mosolyával.
-Ha nem mész ki, kilöklek!
-Na, hajrá!
Harry ölbe tett kézzel állt, én a háta mögé mentem, és elkezdtem tolni, de mintha egy hegyet akartam volna arrébb tolni...
-Ne nevess... -mondtam lekezelően, miután már feladtam, hogy megmozdítsam Harryt. Felém fordult, és megfogta a karom.
-Gyúrjál még egy kicsit édes -mondta nevetve.
-Én nem fogok gyúrni, viszont te most azonnal el fogsz húzni innen!
-Elég nehéz téged követni...
-Ezt most mire mondod?
-Egyik pillanatban olvadozol a karjaimban, másik pillanatban meg már azt várod, hogy elmenjek. Sebaj, tetszik. Viszont, ha gondolod, folytathatnánk ott, ahol abbahagytuk!
-Nem, nem folytatunk semmit!
-Tanya, te kihez beszélsz? -kérdezte az ajtó mögül Danielle. Még az ütő is megállt bennem.
-Én? Kivel beszélnék? M-mit hallottál?
-Hogy Harry....vel beszélsz? -kérdezte fura hangnemben.
-Harryvel... hogy beszélnék vele? Nincs is itt! És amúgy is, te nem alszol?
-Mint ahogy hallod, nem. Na mindegy, holnap megbeszéljük, most inkább visszafekszek... Bármit is csinálsz, légyszíves halkabban.
Sose voltam még ennél cikisebb helyzetben. Éreztem, ahogy elvörösödök.
-Kösz szépen Harry! Danielle most biztos idiótának tart! -válasz helyett csak elkezdett kuncogni -Harry kérlek szépen, menj el!
-Danielle...?
-Mi van vele?
-Fent van, nem? -kérdezte Harry a fejét fogva.
-Tényleg... -kimentem a fürdőből ,és hallgatóztam. Egy kis idő múlva visszamentem.- Szerintem alszanak -súgtam Harrynek. Lassan és lehetőleg halkan próbáltam kinyitni a bejárati ajtót.
-Jó éjt édes -Harry adott az arcomra egy puszit, és elsétált.
-Szia... -köszöntem lehajtott fejjel. Azon kattogott az agyam, amit Harry mondott. Én sem értettem magamat ezen a téren. Egyszer hagyom, hogy csókolgasson, csináljon azt amit akar, máskor meg azt kívánom, hogy bárcsak eltűnne. El kellene már gondolkoznom ezen...

Harry*
Sikerült úgy átjutnom az épületen, hogy egy nevelő se vegyen észre. A szoba előtt álltam, és kerestem a kulcsomat. Alig 10 percembe tellett a sötét miatt, de végül megtaláltam. Kinyitottam az ajtót, amíg bele nem ütközött valakibe. Beléptem, és megláttam Zayn, ahogy fogta a fejét.
-A francba a hülye ajtóval! -mondta hangosan.
-Lefejelted...?
-Le, mivel rám nyitottad! Egyébként is, miért most jössz? Ott voltál, ahol gondolom? -kérdezte vigyorogva.
-Ott bizony! -mondtam büszkén.
-Tanya beengedett? De én azt hittem, hogy kerül téged!
-Viszont most megadta magát. Tiszta kezesbárány volt, ameddig El meg Dani meg nem jöttek.
-Lebuktatok?
-Kicsi kellett, de végül nem. Elbújtam a fürdőszobába, amíg el nem aludtak. Aztán bejött Tanya, és próbált onnan 'kiszedni'. De akkor már úgy viselkedett, mint eddig... Rideg volt, és elutasító...
-Hallod, ez a csaj nem tudja, hogy mit akar...
-Még nem. De segítek én neki, hogy rájöjjön végre, hogy mit szeretne.
-Sok siker haver -mondta nevetve, és visszament aludni.

Tanya*
-Hé Tanya, most már jó lenne felkelni! Mindjárt 8, el fogsz késni! -ébresztett Eleanor.
-Mennyi az idő? -kérdeztem álmosan.
-10 perc múlva 8 -válaszolt Danielle. Egyből kipattantam az ágyból, beszáguldoztam a fürdőbe, rendbe tettem magam, magamhoz vettem a táskámat, és elindultunk a gimibe.

Ahogy leültem a helyemre, már be is csöngettek. Én az ablak felőli padsor 4. padjában ültem. Előttem Niall, mögöttem Zayn, a középső padsorban az én padom mellett Eleanor, Danielle mögötte, El előtt Harry, Danielle mögött Liam ült. Valahogy így nézett ki az ülésrend matekon.
Bejött Mrs. Ryan, mindenki felállt, és köszönt.
-Jó reggelt! Üljenek le, és kezdjük a házi feladattal!
-A francba! -tegnap annyira elvoltam ezzel a Harrys üggyel, hogy semmiből sem csináltam házit...
-Valami baj van Ms. Alexander?
-Elnézést tanárnő, de nem csináltam házi feladatot... -mondtam lehajtott fejjel.
-Ahha. Remélem tudja, hogy mit kap az, aki nem csinálja meg! -és már nyúlt is a napló felé, hogy beírjon egy egyest.
-De tanárnő! Ne írjon már be neki egyest! Most az egyszer nem csinált házit! -szólalt fel Harry. Elég fura arckifejezést vághattam, mert nem nagyon számítottam erre.
-Mr. Styles, kérem ebbe ne szóljon bele! Ha másnak beírom, neki miért ne írnám?
-Ő az osztály legjobb tanulója, most az egyszer nem csinálta meg, és máris beírja? Ne rontson már a jegyén az az egyes... -látszott Mrs. Raynen, hogy elgondolkozik Harry szavain.
-Na jó Ms. Alexander, most az egyszer nem írom be, de következő órára csinálja meg!
-Köszönöm szépen tanárnő... -mondtam halkan. Elővette mindenki a füzetét, és írni kezdte azt, amit a tanár felírt a táblára. Én is ezt tettem, amíg nem repült az asztalomra egy papírgalacsin. Mivel az írással voltam elfoglalva, nem láttam, hogy kitől jött, kíváncsian néztem meg, amikor a tanár nem figyelt.
'Szívesen! Ugye tudod, hogy jössz nekem egyel virágszál! xx'
Nem volt név, de az írásról felismertem, hogy Harrytől jött. Visszaírtam.
'Köszi, de én nem mondtam, hogy segíts!'
Összegyűrtem, és visszadobtam a feladónak. Néztem, ahogy Harry kihajtogatja, és megnézi, majd visszaír.
Kis idő múlva újra nálam volt a papír.
'Igaz, nem kérted, hogy segítsek, de mégse szóltál közbe! Óra után beszélni akarok veled, légyszíves hallgass meg! xx'

2013. február 2., szombat

Blogos csoport!


Aki szeretne csatlakozni, tegye meg! Az összes blogomról lesznek infók, és a problémád van a Blogspottal kapcsolatban, akkor nyugodtan felteheted a kérdésedet!

http://www.facebook.com/groups/448173021923412/

2013. január 28., hétfő

4. rész: Meleg helyzet

Tanya*
Azután, hogy elolvastam az üzenetet, egyből az ablak felé fordultam, és kinéztem. A sötétben kirajzolódott Harry alakja. Mutogattam, hogy menjen el, de ő csak ölbe tett kézzel állt, és rázta a fejét.
Lemásztam az ágyról, kinyitottam az ablakot, és kiszóltam.
-Harry, te mi a francot keresel itt?! -kérdeztem idegesen.
-Gondoltam meglátogatlak -válaszolt vigyorogva.
-Húzz el innen nagyon gyorsan, amíg le nem buksz!
-De rendes vagy, hogy így törődsz velem!
-Egyáltalán nem törődök veled, de ha észrevesznek én is kapni fogok. Amúgy is, hogy kerülsz ide?!
-Téged mindig csak a részletek érdekelnek...? Az a lényeg, hogy itt vagyok! Na, de 2 perc, és ott leszek.
-Ide te be nem jössz! A nevelők úgy se hagynák.
-Akkor már csak egy megoldás maradt. Királylány, engedd le a hajad!
-Úristen... -már a fejemet fogtam -Ha elmondod, hogy mi a francot keresel itt, akkor talán beengedlek...
-Magányos vagyok... -mondta "ártatlanul".
-Ja, na persze...
-Nincs kedved engem korrepetálni matekból? -kérdezte ismét vigyorogva.
-És még én vagyok a stréber...
-Ha azt mondom, hogy az vagy, mit csinálsz?
-És én ha azt mondom most is, hogy szánalmas vagy, mit csinálsz? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ha más mondaná, tuti nekimennék, de csak neked megengedem.
-De rendes vagy...
-Ez az, dicsérj csak!
-Annyi eszed nincs te szerencsétlen, hogy ezt mások is hallják?!
-Nagy ívben teszek másokra. Úgy se mernek beszólni.
-Tudod Harry, egyszer nagyon meg fogod szívni...
-Majd kiderül -mondta semleges hangsúlyban, és megrántotta a vállát, jelezve, hogy nem nagyon érdekli.
-Van még mondandód, vagy bezárhatom az ablakot?
-Nincs. Jó éjt édes. Holnap is jövök! -és elment.
-Jössz te a francokat... Idióta... -bezártam az ablakot, behúztam a függönyt, és elmentem lezuhanyozni.
***
A tükör előtt álltam egy törülközőben, és szárítottam a hajam, amikor kopogtak az ajtón. Gondoltam, hogy Danielleék, így kinyitottam.
-Te mit keresel itt?! -kérdeztem megrémülve, miután megláttam, hogy Harry áll az ajtó előtt.
-Meglepetééés! Ó, már végeztél a zuhanyzással? Miért nem jöttem hamarabb... -mondta csalódottan, és szemével nem egyszer végigmért.
-Most azonnal menj innen! -kiabáltam.
-Ne kiabálj már! -szólt rám halkan, belökdösött az ajtón, hogy be tudjon jönni. Becsapta az ajtót, és elém állt. Mivel nagyobb volt nálam, fel kellett néznem, hogy belenézhessek zöld szemeibe, amik ekkor jobban csillogtak a vágytól ,mint máskor. Harry szemei, perverz mosolya, és közelsége teljesen rabul ejtett. Felgyorsult a szívverésem, ahogy kezei hozzáért a a zuhanyzás után nedves bőrömhöz. Ez most más volt, mint a többi alkalom. Most csak ő volt meg én.
Ujjaival végigsimított a karomon, és megfogta a kezem. Odahajolt a fülemhez, én pedig becsuktam a szemem. Barna fürtjei csikizték az arcom, kirázott a hideg.
-Nem gondolod, hogy ez a törülköző túl sokat takar? -kérdezte suttogva. Elkezdte csókolgatni ,szívni a nyakam, halk nyöszörgések hagyták el a számat. Kezemet a mellkasára raktam, próbáltam eltolni magamtól.
-Harry, kérlek ne -kérleltem alig hallhatóan, még mindig zárt szemmel.
-Akarlak. El nem tudom képzelni mennyire -suttogta vággyal teli rekedtes hangján. Egyik kezem a mellkasán maradt, a másikkal hajába túrtam, mire halkan kuncogott. Kissé meghúztam a haját, ő válaszképpen erősen megszívta a nyakam. Eléggé fájt, de most egyáltalán nem érdekelt.
-Végre megadtad magad -mondta Harry féloldalas mosollyal, és szájával közeledni kezdett az enyémhez. 1 mm kellett ahhoz, hogy megcsókoljon, viszont nem tette, mert a folyosóról behallatszott a lányok nevetése, és cipőjük kopogása.
-Úristen, ezek Eleanorék! -szemem egyből kipattant, és Harryt eltoltam magamtól.
-Had jöjjenek -mondta vigyorogva.
-Jaj Harry... -hallani lehetett, hogy már egyre jobban közelednek -Be a fürdőbe! Gyorsan! -betoltam Harryt a fürdőbe, bár ellenkezni próbált.
-De...
-Semmi de! Maradj itt, és meg nem mukkanj! -rázártam az ajtót, már nyílt is a másik.
Danielle lépett be, közvetlen utána Eleanor. Mindketten vigyorogtak, mint a vadalma, látszott rajtuk, hogy kicsit becsiccsentettek.
-Helló Tanya! -köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! Milyen volt? -kérdeztem ,mintha mi sem történt volna.
-Nagyon jó! te hogy szórakoztál? -érdeklődött Eleanor, és elkezdett nevetni a semmin.
-Hogy én hogy szórakoztam? Hogy kellett volna? -kérdeztem zavartan.
-De hideg van itt! Nem fagysz meg egy szál törülközőben? -értetlenkedett Danielle. Elindult a fürdő felé, de én elé álltam.
-Ne!
-Mit ne?
-Ne menj be!
-Már miért ne? Tán van bent valaki? -kérdezte nevetve.
-Van.. vagyis nincs! Nincs bent senki! Csak...csak kiégett az égő, és sötét van! Úgy se látnál semmit se a tükörben!
-Nem nézegetni akarom magam, hanem lezuhanyozni.
-Majd reggel! El... elfogyott a meleg víz!
-Tessék? Bocs Tanya, de elég fura vagy. Megint...
-Feküdjetek le inkább! Biztos nagyon fáradtak vagytok! Reggel majd lezuhanyoztok. Ráér akkor is! Én.. én pedig kicserélem az égőt!
-Tanya. Minden oké?

2013. január 23., szerda

3. rész: SMS

Tanya*
Mivel Harry az arcával volt elfoglalva /ami mellesleg elég piros lett/ volt időm kimenni a szertárból. Futva mentem ki az épületből, az udvar felé vettem az irányt. Leültem az ottani padra, és kifújtam magam. Tudtam, hogy ez a pofon nem volt jó ötlet, mert biztos voltam benne, hogy Harry ezt viszonozni fogja valahogy.
-Ejnye-benye, verekszünk? -kérdezte egy hang a hátam mögött. Ijedtemben felpattantam, és megfordultam.
-Ugye tudod, hogy ez nem szép dolog? -természetesen Harry volt az... Karba tett kézzel állt előttem, és önelégült mosollyal nézett rám, mert tudta, hogy úgysem szabadulok tőle.
-Harry, nagyon szépen kérlek, hagyj békén! -szinte már könyörögtem neki. Hiába hátráltam, jött utánam.
-Ne félj édes, nem akarlak bántani!
-Akkor mi a francot akarsz tőlem? Felejts már el! Semmi közünk sincs egymáshoz!
-Tetszik, amikor egy lány játssza a nehezen megközelíthetőt. Aztán a végén úgy is én győzök... Hát igen -hátat fordított, és elindult az ellenkező irányba, de visszafordult egy pillanatra- holnap találkozunk tanár néni! -mondta vigyorogva, kacsintott egyet, és elment.
-A francba! -teljesen elfelejtettem, hogy mostantól nekem kell foglalkoznom Harryvel a matek miatt...
Hátra hajtottam a fejem, vettem egy nagy levegőt, és elindultam a kollégium felé.
***
-Hol voltál eddig? -kérdezte Eleanor, mikor beléptem az ajtón.
-Miután szépen ott hagytatok, Harry megint rám szállt. Kösz szépen...
-Mit csinált már megint?
-Ugyanazt...
-Amúgy Tanya, én rohadtul nem értelek téged... -mondta Danielle. Én csak csodálkozva néztem rá -Miért vagy vele ilyen visszautasító?
-Hogy miért? Mert nem akarok lenni neki csak egy a sok közül!
-Mindannyian ismerünk már Tanya. Idők kérdése, és megadod magad.
-Ezt hogy érted?
-Rá fogsz jönni, hogy ennek nincs értelme. Eddig az volt a bajod, hogy nem figyelnek rád. Most szemet vetett rád a gimi legnépszerűbb pasija, és te elutasítod őt, holott tetszik neked. Térj észhez, és ne csak a tanulással foglalkozz állandóan... Élj egy kicsit! Sokat nem veszíthetsz -mondta nemes egyszerűséggel. Bár néha kicsit nyers volt a stílusa, mindig igaza volt. Most is, de én mégsem éreztem úgy, hogy beadjam a derekam, és kezdjek el flörtölni Harryvel...
-Nem láttátok a hajcsatomat? -kérdezte Eleanor.
-A hajadban nézted már...? -kérdeztem.
-Megvan! -nevettünk.
Elkezdtek készülődni az estéhez, majd várták, hogy Liam és Louis értük jöjjenek.

-Jó szórakozást! -mondtam mosolyogva, és bezártam az ajtót. Leültem a ágyamra, elővettem a laptopomat, és felnéztem Twitterre. Megakadt a szemem egy eléggé feltűnő tweetten.
@Harry_Styles: Újabb cica a láthatáron! Nyugi cicus, a végén úgyis az enyém leszel! ;) xx
Na vajon kinek szánta... gy részről nagyon szánalmasnak tartottam, más részről jó érzés volt, hogy pont Harry akar megszerezni. Csak nem mindegy, hogy mire, és hogyan...
A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Letettem az ölemből az ágyra a laptopot, és a mobilom után nyúltam. Üzenetet kaptam, de nem tudtam, hogy kitől, nem írt ki nevet, csak számot.
'Helló édes! Hallom egyedül maradtál. Nincs kedved átjönni egy kicsit? Lenne pár ötletem unalom űzés céljából! Amúgy remélem rájöttél, hogy ki vagyok. Tudod. Az életed szerelme. x'
Ez nem igaz... Nem elég, hogy napközben egyfolytában a nyomomban van, most már telefonon is zaklat... Most legszívesebben a képébe vágtam volna a telefonom...
'Nem, nincs kedvem átmenni, és sajnos tudom ki vagy... Viszont honnan szerezted meg a számom?!'
Elküldtem az üzenetet, és visszatértem a laptopomhoz. Facebookra is felnéztem, ott chatleni kezdtem pár ismerőssel, amíg újabb SMS-t nem kaptam.
'Hogy honnan van meg? Az mindegy. Ha te nem szeretnél, szívesen átmegyek én. Mellesleg húzd fel a nadrágod, kint van a magánéleted (bár nem zavar) > (_|_) ;D xx.'

2013. január 21., hétfő

2. rész: Szertár

Tanya*
Mikor bementünk a szobába, én egyből kidőltem. Letettem a táskámat az ajtó mellé, és szétterültem az ágyamon. 3-an voltunk a szobában, és mivel kollégium volt, nem egy 1. osztályú, 5 csillagos hely, de nincs annyira ok a panaszkodásra.
-Terveztünk valamit ma délutánra? -kérdezte Eleanor.
-Nem -válaszoltunk egyszerre Daniellel.
-Oké -és elvonult telefonálni.
-Tényleg. Este ne zárjátok be az ajtót, majd én, ha megjöttem. -mondta Danielle.
-Gondolom Liammel mész valahova -jegyeztem meg vigyorogva.
-Honnan tudtad? -kérdezte "csodálkozva".
-Lányok, este ne zárjátok be az ajtót -szólt El a fürdőből.
-Oké, nem fogom.
-Nem lesz baj, hogy itt maradsz egyedül? Ha gondolod, megbeszélek Liammel egy másik időpontot.
-Dehogyis! Nyugi, nem fogok félni egyedül -mondtam nevetve.
-De biztos nem baj?
-Danielle... mikor haragudtam meg én valaha is amiatt, hogy egyedül maradtam?
-Mi a téma? -kérdezte Eleanor, és leült mellém az ágyra.
-Semmi. Tényleg! A srácok ma próbálnak! Nem megyünk nézni őket? -csillant fel Dani szeme.
-Jó ötlet! -mondta Eleanor, és már indultak is az ajtó felé.
-Te nem jössz? -kérdezte Dani.
-Hát...
-Nincs hát, jössz te is -visszajött Eleanor, megfogta a karomat, és kihúzott az ajtón.
-Muszáj mennem? -kérdezte világhalál hangsúlyban.
-Igen, muszáj -mondták egyszerre. Bár egyáltalán nem akartam menni, úgy tűnt, nincs más választásom... Elmentünk a suli egyik szertárába, ahol a srácok próbáltak.
-Sziasztok lányok! -köszönt Louis meglepődve.
-Jöttünk közönségnek -mondta Eleanor, és bement Danielle után a terembe. Én is követtem őket, csak kicsit lemaradtam. Beléptem az ajtóm, és egyből kiszúrtam a két gyönyörű zöld szempárt. Észrevettem Harry arcán a vigyort, és azt, hogy engem bámul. Arcom egyből elvörösödött, és elfordultam. Bezártam az ajtót, és leültem a lányokhoz. A srácok elkezdték a próbát. Volt jó pár saját számuk, először azokat énekelték.
Bármennyire is szerettem volna másra figyelni, nem tudtam. Egyfolytában Harryt bámultam. Éneklés közben teljesen más képet mutatott magáról... Napközben magabiztos, törhetetlen, menő srác, ilyenkor viszont gyengédnek és kedvesnek tűnik. A lassú számokról nem is beszélve... Személyes kedvencem tőlük a They don't know about Us. Egyszerűen imádtam már csak hallgatni is zárt szemmel, viszont amikor láttam Őt a szám közben, a szívem majd kiugrott a helyéről, és szinte kapkodtam a levegőt.
-Héj Tanya! Köztünk vagy? -kérdezte Eleanor, és oldalba lökött.
-Tessék?
-Furinak tűnsz -válasz helyett csak felhúztam a szemöldökömet, Eleanornak egyből leesett- Ja igen, Harry. -mondta hangosan.
-Úristen El! -szóltam rá a fejemet fogva. A szemem sarkából ránéztem Harryre, hogy meghallotta-e, de úgy tűnt, hogy nem.
***
-Oké srácok, mára ennyi volt. A koncertjegyek árát most szedjük! -mondta Niall.
-Szeretnéd Niall! -mondta nevetve Eleanor. Mindenki kiment, (megint) én mentem ki utoljára. Vagyis csak akartam, ugyanis egy erős kéz megfogta a karomat, és visszahúzott. Gondoltam, hogy nem úszom, hogy Harry el ne kapjon. A szituáció ugyanaz volt, mint délelőtt. Neki nyomott ismét a falnak, és odahajolt hozzám.
-Mesélj csak Harry bácsinak. Mi jót beszéltetek rólam? -kérdezte halkan rekedtes hangján. Szája szinte alig 1 centire volt az enyémtől, lélegzetem felgyorsult, ahogy a szívverésem is.
-Gyerünk kislány, válaszolj. Remélem csupa jó dolgot mondtatok rólam.
-Képzeld, nem te vagy az egyetlen Harold a világon!
-A világon nem is, de a te életedben csak én vagyok.
-Harry... ne kezd megint...
-Mégis mit? -kérdezte felvont szemöldökkel, vigyorogva.
-Azt hiszed, hogy ezzel elérsz valamit?
-Már elértem. Bolondulsz értem. Ez van Tanya, lásd be végre -mondta még mindig vigyorogva. Kezeit a csípőmre tette.
-Undorító, hogy ennyire magabiztos vagy...
-Undorító? Hát ha így gondolod... De hidd el, nem csak a dumában vagyok magabiztos -odahajolt a fülemhez- Mutathatok neked egy s mást, ha gondolod.
Én erre csak megforgattam a szemem. Harry kezei hirtelen levándoroltak a fenekemre, amibe rendesen belemarkolt... Kissé hangosan felnyögtem, majd egy egyszerű mozdulattal megpofoztam, és így végre elengedett.
-Perverz disznó...

2013. január 8., kedd

1. rész: Folyosói incidens

Tanya*
Most csengettek ki az utolsó óráról, épp mentem volna ki a teremből, amikor a tanár visszahívott.
-Egy pillanatra maradjon már itt Ms. Alexander. -odamentem a tanári asztalhoz, és megláttam Harryt, akit ott állt Mrs. Ryan mellett.
-Igen?
-Nos. Lenne egy dolog, amit önre bíznék. Nem tudom, hogy mennyire tudja, de Mr. Stylesnak nem erőssége a matematika. Szeretném megkérni arra, hogy szabadidejében foglalkozzon Mr. Stylesszal. -hogy mi?! Pocsékoljam el a szabadidőmet Harryre? Hát ez nem fog összejönni...!
-Tessék? -kérdeztem csodálkozva. Harryre néztem, aki csak karba tett kézzel állt, és vigyorgott.
-Remélem nem fog nagy gondot okozni ez a 'megbízás'.
-De tanárnő...
-Esetleg valami problémája van Ms. Alexander?
-Nem, nincs semmi... -gondoltam, hogy ezt úgy sem úszom meg, szóval végül rábólintottam.
-Remek. Akkor ezennel el is mehetnek -kitessékelt Mrs. Ryan a teremből, és bezárta az ajtót. Király... szóval modtantól Harryvel kell foglalkoznom minden áldott nap...
-Látom örülsz nekem -mondta Harry fülig érő szájjal.
-Őszintén? -kérdeztem flegmán.
-Héj, nyugi bébi!
-Ne bébizzél, arra ott van a többi csaj... -már épp indultam volna, amikor Harry visszahúzott, és nekinyomott a falnak. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, és közel hajolt hozzám.
-Figyelj BÉBI -kihangsúlyozta a 'bébi' szót, és halkan folytatta tovább azzal a mély hangjával -Te is tudod, és én is, hogy mi a helyzet. Tudom, hogy fülig szerelmes vagy belém, kár is tagadni -mondta halkan. Próbáltam kiszabadulni a 'fogságából', de nem nagyon jött össze. Viszont igaza volt abban, hogy hogy érzek iránta.
-Harry... engedj el! Nekem dolgom van!
-Ugyan ,az ráér -folytatta még mindig halkan -Stréberkedni ráér később is.
-Nem vagyok stréber!
-Igen? Mutasd meg! -mondta vággyal teli hangjával.
-Úristen Hazza! Akkora egy perverz állat vagy!
-Szóval így gondolod? Becézgetjük egymást?
-Harry engedj már el! Hagyj engem békén! Nem vagyok kíváncsi az ócska perverz dumádra! Ott a többi csak, azokat cseszegesd! Nem érdekelsz, szállj le rólam!
-Na jó, elengedlek. Menj csak. De tudom, hogy igenis érdekellek, és kíváncsi vagy a dumámra. Idő kérdése, és te is rájössz... -arrább állt, és elengedett. Rám vigyorgott, és elindult a lépcső felé. Ezt sose értem. Hogy lehet valakinek ekkora önbizalma? Én tuti nem mernék így odamenni senkihez sem. És arra mégis hogy jött rá, hogy tetszik nekem? Na mindegy. Bementem a mosdóba és megigazgattam a hajam, majd lementem az aulába. Eleanor és Danielle egyből odajöttek hozzám, amikor megláttak.
-Na végre! Már azt hittük, hogy bent alszol a teremben! -mondta Eleanor nevetve.
-Valami baj van? -kérdezte Danielle.
-Nincs semmi -mondtam lehajtott fejjel. Az előbbi dolgon járt az eszem. Ha akkor nem fogom vissza magam, 99,9%, hogy lesmárolom Harryt.
-Dehogynem! Látszik hogy van valami! Gyere, veszünk az automatában 3 forrócsokit, és mire felérünk a szállásra, kiöntöd a lelked -mondta El.

-Na, mesélj, mi a gond? -kérdezte Danielle, és beleszürcsölt a forrócsokijába.
-Ígérjétek meg, hogy nem mondjátok el senkinek!
-Megígérjük! -mondták egyszerre. Elmondtam nekik mindent, ami az elmúlt 15 percben történt.
-Ilyen alkalmat elszalasztani.. -célzott Dani a 'majdnem lesmároltam Harryt, aztán mégsem' dologra.
-Hát na, így jött össze.
-Mi jött össze? -ugrott közénk Louis.
-A szívbajt hoztad rám! -mondtuk mindhárman egyszerre. Louis elkezdett nevetni.
-Beavattok engem is, vagy ez egy ilyen csajos beszélgetés, amit úgy se értenék? -érdeklődött.
-Hát Lou, ez egy egyértelműen csajos beszélgetés, szóval szia édes -adott el Louis arcára egy puszit, és egy 'később találkozunk' kíséretében elküldte.
-Szóval. Akkor most hogy is álltok?
-Sehogy.
-De hát neked tetszik Harry, te is neki. Hol a hiba?
-Ott, hogy Harrynek talán csak 'arra'" kellenék, én pedig nem vagyok egy sarkon dolgozó. Szépen mondva...
-Honnan tudod, hogy mit akar? Talán komolyan gondolja -mondta Danielle.
-Ugyanmár Danielle, mutass egy lányt, akire még nem mászott rá. Ő a nagy Harry Styles...