1. rész: Folyosói incidens

Tanya*
Most csengettek ki az utolsó óráról, épp mentem volna ki a teremből, amikor a tanár visszahívott.
-Egy pillanatra maradjon már itt Ms. Alexander. -odamentem a tanári asztalhoz, és megláttam Harryt, akit ott állt Mrs. Ryan mellett.
-Igen?
-Nos. Lenne egy dolog, amit önre bíznék. Nem tudom, hogy mennyire tudja, de Mr. Stylesnak nem erőssége a matematika. Szeretném megkérni arra, hogy szabadidejében foglalkozzon Mr. Stylesszal. -hogy mi?! Pocsékoljam el a szabadidőmet Harryre? Hát ez nem fog összejönni...!
-Tessék? -kérdeztem csodálkozva. Harryre néztem, aki csak karba tett kézzel állt, és vigyorgott.
-Remélem nem fog nagy gondot okozni ez a 'megbízás'.
-De tanárnő...
-Esetleg valami problémája van Ms. Alexander?
-Nem, nincs semmi... -gondoltam, hogy ezt úgy sem úszom meg, szóval végül rábólintottam.
-Remek. Akkor ezennel el is mehetnek -kitessékelt Mrs. Ryan a teremből, és bezárta az ajtót. Király... szóval modtantól Harryvel kell foglalkoznom minden áldott nap...
-Látom örülsz nekem -mondta Harry fülig érő szájjal.
-Őszintén? -kérdeztem flegmán.
-Héj, nyugi bébi!
-Ne bébizzél, arra ott van a többi csaj... -már épp indultam volna, amikor Harry visszahúzott, és nekinyomott a falnak. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, és közel hajolt hozzám.
-Figyelj BÉBI -kihangsúlyozta a 'bébi' szót, és halkan folytatta tovább azzal a mély hangjával -Te is tudod, és én is, hogy mi a helyzet. Tudom, hogy fülig szerelmes vagy belém, kár is tagadni -mondta halkan. Próbáltam kiszabadulni a 'fogságából', de nem nagyon jött össze. Viszont igaza volt abban, hogy hogy érzek iránta.
-Harry... engedj el! Nekem dolgom van!
-Ugyan ,az ráér -folytatta még mindig halkan -Stréberkedni ráér később is.
-Nem vagyok stréber!
-Igen? Mutasd meg! -mondta vággyal teli hangjával.
-Úristen Hazza! Akkora egy perverz állat vagy!
-Szóval így gondolod? Becézgetjük egymást?
-Harry engedj már el! Hagyj engem békén! Nem vagyok kíváncsi az ócska perverz dumádra! Ott a többi csak, azokat cseszegesd! Nem érdekelsz, szállj le rólam!
-Na jó, elengedlek. Menj csak. De tudom, hogy igenis érdekellek, és kíváncsi vagy a dumámra. Idő kérdése, és te is rájössz... -arrább állt, és elengedett. Rám vigyorgott, és elindult a lépcső felé. Ezt sose értem. Hogy lehet valakinek ekkora önbizalma? Én tuti nem mernék így odamenni senkihez sem. És arra mégis hogy jött rá, hogy tetszik nekem? Na mindegy. Bementem a mosdóba és megigazgattam a hajam, majd lementem az aulába. Eleanor és Danielle egyből odajöttek hozzám, amikor megláttak.
-Na végre! Már azt hittük, hogy bent alszol a teremben! -mondta Eleanor nevetve.
-Valami baj van? -kérdezte Danielle.
-Nincs semmi -mondtam lehajtott fejjel. Az előbbi dolgon járt az eszem. Ha akkor nem fogom vissza magam, 99,9%, hogy lesmárolom Harryt.
-Dehogynem! Látszik hogy van valami! Gyere, veszünk az automatában 3 forrócsokit, és mire felérünk a szállásra, kiöntöd a lelked -mondta El.

-Na, mesélj, mi a gond? -kérdezte Danielle, és beleszürcsölt a forrócsokijába.
-Ígérjétek meg, hogy nem mondjátok el senkinek!
-Megígérjük! -mondták egyszerre. Elmondtam nekik mindent, ami az elmúlt 15 percben történt.
-Ilyen alkalmat elszalasztani.. -célzott Dani a 'majdnem lesmároltam Harryt, aztán mégsem' dologra.
-Hát na, így jött össze.
-Mi jött össze? -ugrott közénk Louis.
-A szívbajt hoztad rám! -mondtuk mindhárman egyszerre. Louis elkezdett nevetni.
-Beavattok engem is, vagy ez egy ilyen csajos beszélgetés, amit úgy se értenék? -érdeklődött.
-Hát Lou, ez egy egyértelműen csajos beszélgetés, szóval szia édes -adott el Louis arcára egy puszit, és egy 'később találkozunk' kíséretében elküldte.
-Szóval. Akkor most hogy is álltok?
-Sehogy.
-De hát neked tetszik Harry, te is neki. Hol a hiba?
-Ott, hogy Harrynek talán csak 'arra'" kellenék, én pedig nem vagyok egy sarkon dolgozó. Szépen mondva...
-Honnan tudod, hogy mit akar? Talán komolyan gondolja -mondta Danielle.
-Ugyanmár Danielle, mutass egy lányt, akire még nem mászott rá. Ő a nagy Harry Styles...