7. rész: Büfés jelenet

Tanya*
Bementem a terembe, és ahogy leültem, Zayn szólt a hátam mögött.
-Mi van Tanya, szorulásod volt? - kérdezte nevetve. Pont kézre esett, ezért a jobbal kezemmel hátra ütöttem, így rá tudtam csapni Zayn karjára.
-Persze, az volt... - mondtam nevetve.
-És mi jót beszélgettél Harryvel?
-Miért gondolod azt, hogy vele beszélgettem?
-Tanya... Nekem akarsz hazudni?
-Zayn... Én nem akarok neked hazudni, de ez egyáltalán nem tartozik rád.
-Na jól van! Ebből sértődés lesz! - mondta durcásan. Már válaszolni akartam neki ,de a tanár szólalt meg hamarabb. Szerencsére nem nekünk szólt.
-Mindjárt csöngetnek, szóval felírom a táblára a házit, és utána mehetnek.

Mindenki szempillantás alatt hagyta el a tantermet, kivételesen nem én mentem ki utoljára. Ahogy kiléptem, nekimentem valakinek.
-Jaj bocsi, nem láttalak... - bár utána se láttam, hogy kinek mentem neki.
-Tegnap megpofozol, ma meg nekem jössz... A következő az lesz, hogy lelöksz a lépcsőn? - kérdezte nevetve Harry.
-Bocsi, tényleg nem láttalak.
-Semmi baj.
-Hé Harry, gyere már! Olyat mondok, becsinálsz! - szólt neki Zayn a folyosó végéről.
-Megyek, de következő szünetben beszéljünk már. Szia - és ezzel elment. Néztem nagy alakját, ahogy elmegy, amíg Eleanor és Danielle rám nem ijesztettek.
-Nézd Danielle, ott megy Tanya pasija...
-Igen látom. Vajon hova megy? Megint kiszívta Tanya nyakát, és elment?
Úgy viselkedtek, mint két idióta...
-Csajok! 2 kérdés. Jól vagytok? És miről beszéltek?
-Nem vetted észre?
-Mit nem vettem észre? Mi van? - Danielle megfogta a karom, behúzott a női mosdóba, és a tükör elé állított.
-Mit látsz? - kérdezte.
-Mit kéne? - arrébb seperte a nyakamról a hajam, és akkor láttam meg, hogy miről is beszéltek. Egy elég nagy lilás folt díszelgett a nyakamon.
-Te jó isten.... - mondtam ledöbbenve.
-Lebuktatok! - örvendezett Eleanor.
-Ezt eddig mi a francért vettem észre?!
-Mert vaksi vagy. A lényeg, hogy mi észrevettük, és összeállt a kép.
-Miről?
-Hogy tegnap miért voltál olyan fura, és kivel beszéltél a fürdőben! Mrs. Styles... - mondták vigyorogva.
-Ne hívjatok így! És... hogy jöttetek rá?
-Oké, mondom. Nem engedtél be a fürdőbe, beszéltél valakihez, de letagadtad, Liam mondta, hogy Harry tegnap éjszaka ment vissza, kettesben beszélgettek, és az a szép folt a nyakadon. Soroljam még?
-Nem kell. De...
-Ne is próbáld tagadni Tanya! Tiszta cukik vagytok együtt! - áradozott Eleanor.
-De nem is vagyunk együtt!
-Még nem, de nem adok 2, azaz 2 napot, és járni fogtok! - mondta Danielle, mintha belelátna a jövőbe.
-Jó, elég! Ezt a dolgot bízzátok rám! Kérlek titeket, ne híreszteljétek el senkinek!
-Úgy ismersz, mint aki elpletykálja? - kérdezte Danielle.
-Jó, igaz. De akkor is! Ez hagy maradjon már a mi ügyünk! - kimentem a mosdóból, le a lépcsőn. Nem feltűnően, de megkerestem Harryt. A büfé előtt beszélgetett Niallel.
-Sziasztok srácok! - nem zavart, hogy miről beszélnek, odamentem hozzájuk. Próbáltam leplezni azt, hogy mennyire ideges vagyok, de nem nagyon jött össze...
-Szia szépség! Valami gond van? - kérdezte Harry.
-Niall ,egy másodpercet beszélhetnék Harryvel?
-Persze, úgyis kaját akartam venni, beszéljetek csak.
-Köszi - Niall beállt a sorba, én pedig félre húztam Harryt. Majdnem felrobbantam.
-Na mesélj, mi a baj? - kérdezte kíváncsian.
-Ez! - mutattam neki a lila foltot. Még Harry is elcsodálkozott, nagyra nyílt szemmel nézte a nyakam.

-De ügyes voltam! - mondta büszkén. Válaszul belebokszoltam a vállába.
-Egyáltalán nem voltál ügyes! El és Dani is látta, ami azt jelenti, hogy bárki észre veheti! Az egész kóceráj rajtam fog röhögni, és ujjal fog rám mutogatni! Kösz szépen!
-Mit köszönsz? Ha jól tudom, nem nagyon ellenkeztél! Ez a te hibád is! Ha szóltál volna, hogy ne csináljam, abbahagytam volna!
-Dehogy hagytad volna abba! Amikor rám mászol, mindig kérem, sőt néha könyörgök azért, hogy hagyd abba! És abbahagyod? Nem!
-Jó. Ha ennyire zavar, és visszautasítod a közeledésemet, akkor hagyom az egészet!
-Ez közeledés?! Ne nevettess már! Akaratom ellenére mászol rám! Én... én nem akarom, hogy legyen köztünk bármi is! - ami nem igaz. Egyáltalán nem igaz amit mondtam, de abban a pillanatban így éreztem. Az egész iskola tőlünk csengett.
-Végre döntsd már el!
-Mégis mit?!
-Hogy mit akarsz! Egyik pillanatban ilyen vagy, a másik pillanatban, meg már olyan vagy! Ne vegyél hülyére! Szerinted miért mászok rád?! Mert azt hittem eddig, hogy érzel irántam valamit! - itt lejjebb vette a hangerőt - De látom tévedtem...
Nem nagyon tudtam erre mit mondani.
-Viszont én tudom, hogy mit érzek irántad. Tetszel nekem Tanya, de már mindegy. Tudod mit? Felejtsd el, hogy valaha is közeledtem feléd! Vedd úgy, hogy nem csináltam semmit! Én kérek elnézést... Szia.