6. rész: Harry, a szerencsétlen

Tanya*
Nem tudtam, hogy mire számítsak, Harry mivel kapcsolatban akar velem beszélni. Gondoltam rákérdezek.
'És miről szeretnél velem beszélni?'
Összegyűrtem a papírt, és odadobtam Harrynek, csakhogy fejen találta. Hazza hirtelen felkapta a fejét, szétnézett, és mikor megtalálta a papírt kapkodva nyúlt utána, hogy a tanár észre ne vegye. Megúszta volna, ha nem borult volna oldalra. Nagy pukkanás, és egy barna hajú srácot látunk a földön. A másodperc töredéke alatt ült vissza a székére, én pedig már fulladoztam, ahogy visszatartottam a nevetést. Senki sem mert hangosan röhögni, az egész osztálynak vörös volt a feje, ahogy visszafogta magát.
-Mondja Mr. Styles. Maga mit csinál? - kérdezte a tanár, mert pont látta, ahogy Harry visszaült. Na és itt szakadt el a cérna, az egész osztály röhögésbe tört ki, beleértve Harryt is és engem is.
-Én mit csinálok? Semmit! Miért, mit látott? - kérdezte lazán.
-Kicsit több tisztelettel, ha kérhetném... Szóval, mi volt ez a szép tornagyakorlat? - és itt újra röhögött mindenki.
-Öm... Csak leesett a tollam, és azt vettem fel.
-És azt kellett ilyen vetődéssel felvenni...
-Így jött össze.
-A kecses balettmozdulatait kérem testnevelés órára tartogassa, ez matekóra, itt nincs szükség ilyenekre.
-Elnézést - mondta vigyorogva.
-Na jó, figyelmet kérek, folytassuk tovább, és kérem ne foglalkozzanak Mr. Styles produkcióival! - Mrs. Ryan kézbe vette a krétáját és írni kezdett a táblára.
Harry felém fordult, és megdobott a galacsinnal, de szerencsémre kitértem az útjából. Kuncogva vettem fel a földről, és elolvastam.
'Várjál kislány, ezt még visszakapod! ;D x'
Vigyorogtam, mint egy idióta, és visszaírtam.
'Ugyan, mégis mit? Arról én nem tehetek, hogy szerencsétlen vagy!'
Visszadobtam, de ismét nem Harry kezébe ment, hanem előtte repült el. Igyekezett kapálózva elkapni,  ami nem sikerült, de a padot felborította.
Visszaült a székre, és mintha mi sem történt volna, ölbe tett kézzel ült, és nézte a táblát.
A tanár riadtan fordult felé.
-Mr. Styles! Mit csinál már megint?! Ha épp nem maga, akkor az asztala fekszik a földön?
-Megcsúszott - mondta higgadtan.
-És akkor már fel is borul? Nem tudom, hogy ma mi van magával, de ha még egyszer megzavarja az órámat, az igazgatónál köt ki!
-De Mrs. Ryan, én nem zavarok senkit!
-Akkor eltereli a többiek figyelmét! inkább figyeljen ide! Ezek után nem is csodálkozok, ha nem érti az anyagot, folyamatosan mással foglalkozik! Állítsa fel a padot, és viselkedjen! - mondta idegesen. Harry felállította a padot, felvette a papírt, és elolvasta. Rám vigyorgott, majd halkan mondott nekem valamit.
-Csak csöngessenek ki! Várjál csak! - mondta vigyorogva. Felhúztam a szemöldökömet, és vigyorogtam.
-Rendben Mr. Styles, fogja meg a motyóját, és menjen ki!
-De tanárnő, most mit csináltam?!
-Ne vonja el Ms. Alexander figyelmét!
-Nem is neki mondtam!
-Akkor kinek? Magában beszél? Ciki...
-De nem is csak én beszélek!
-De én csak magát hallom! Nem mondom még egyszer! Szedje össze a cuccát, és menjen ki! - kiabált Mrs. Ryan.
-Bezzeg a többiek beszélhetnek - dörmögte Harry, miközben összeszedte a cuccát. Nagy hanggal távozott a teremből, becsapva maga után az ajtót.
Rosszul éreztem magam. Furdalt a lelkiismeret, hogy miattam küldték ki Harryt. Azután, hogy Hazza kiment, Mrs. Rayn folytatta a táblára írást. Felálltam, és odamentem hozzá.
-Elnézést tanárnő, kimehetek a mosdóba?
-Igen, menjen.
Kimentem. Persze nem a wc-re akartam menni, hanem Harryhez bocsánatot kérni. A folyosón ült, a falnak dőlve.
-Szia Harry - mentem oda hozzá lehajtott fejjel.
-Szia baby! Hát már 1 percet se bírsz ki nélkülem? - kérdezte nevetve, amikor meglátott.
-Nem azért jöttem... Hanem szeretnék bocsánatot kérni.
-Mégis miért? - kérdezte meglepődve.
-Amiért kiküldtek óráról... Nem akartam, hogy miattam csesszenek le... Bocsi - mondtam lehajtott fejjel.
-Jaj Tanya, ez nem a te hibád! - mondta nevetve, és felállt a földről.
-De ha én nem dobom hülyén a papírt, nincsen ez... Ne haragudj.
-Ne hülyéskedj már! Egyáltalán nem haragszok! - mondta mosolyogva, közelebb lépett hozzám, megfogta a kezem, és egy pici puszit adott rá.
-Biztos, hogy nem haragszol? Csak olyan izé, hogy miattam kaptál ki... - mondtam bűnbánóan.
-De nem miattad kaptam! - mondta nevetve. Ujjaival felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen - És ha én azt mondom, hogy nem haragszok, akkor az úgy is van! - mondta halkan, mosolyogva. Hirtelen jött az ötlet, nem tudtam megállni ,hogy nem öleljem meg. Először meglepődött, majd ő is megölelt. Fejemet mellkasába fúrtam, és beszippantottam bódító illatát. Nagyszerű érzés volt. Nem volt semmi baj, nem kellett semmitől félnem, de Harry ölelése védelmet sugallt, és biztonságban éreztem magam a karjai közt. Ott álltunk pár percig csöndben.
-Viszont most menj vissza, mert a végén te is kapni fogsz - mondta nevetve, miután elengedett, és adott az arcomra egy puszit. Rámosolyogtam Harryre, és visszamentem a tanterembe.